6. Frenetikus ötletek burkolt válaszok...

Sosem hittem volna, hogy én ezt a napot megérem, de úgy tünik nem túl jók a jóslataim. Ennél kínosabb dolog biztos, hogy sosem fog velem törénni, vagy ha igen, én tutira öngyilkos leszek!

A lényeg tulajdonképpen annyi, ha az embernek szülei vannak, azok hajlamosak idegesítően kívácsiak lenni. És ha valaki megszeretné ismerni a gyerekei barátját és barátnőjét, akkor az egyszer biztos, hogy az csak nagyon gázul sülhet el. Na pont ez törént nálam is. Már egy hét telt el azóta, hogy Jasonnel elkezdtünk járni.

- HÉTVÉGEEEEE!- kiáltott le az emeletről Dave, majd alsógatyában lecsúszdázott a lépcsőn. (?) Én az ebédlőben faltam a fánkomat és közben hangosan hallgattam a rádió reggeli híradóját. Dave ekkor, alsógatyában, berontott az ebédlőbe és engem meglökve (aúúú), elcsaklizta a narancsleves üveget.

- Haa! Egy null Davenek! -mondta, majd gusztustalanul beleivott a narancslébe.

- Dave! Ne rosszfiúskodj itt, mert megmondalak a barátnődnek!- nevettem ki, és cinikus mosolyra húztam a számat.

- Én meg elmondom Jasonnek, hogy így beszélsz velem!- zsarolt meg engem persze csak "viccesen".

- TE MEG HONNAN TUDSZ JASONRŐL?- kiabáltam rá, és komolyan érdekelt a válasza.

- Ja, izgalmas a naplód!- jelentette ki halál nyugodtan, majd a fánkomat lenyúlva kirohant az étkezőből.

- DAVEEEE!- hallatszott a kiáltásom még a szomszéd országban is. És tudom, hogy Anglia egy sziget.

Idegesen kirohantam az ebédlőből és anyuhoz szaladtam.

- Anyu...Dave megint havibajos...szerintem megjött neki!- jelentettem ki, csöppet sem viccesen. Bár anuy tényleg nem találta viccesnek. Mgvető nézéssel jutalmazott.

- De anyu tényleg! Dave már megint elvette a fánkomat! Az az én fánkom!- vágtam be a durcát, mint az öt évesek.

- Kincsem, kérd vissza tőle!- mondta anyu olyan természetesen, mintha azt mondta volna, hogy én a lánya vagyok. (!)

- Anyu! Biztos rosszul hallasz vagy valami, mert kizárt, hogy Dave csak úgy odaadja nekem a fánkot... Bezzeg ha a barátnője mondaná...- kezdtem, majd elfogadva, hogy vesztes vagyok, vissza kullogtam az ebédlőbe ahol a táskám várt. El is indultam, amikor anyu vissza kiáltott.

- Drágám...Ez nem is olyan rossz ötlet! Azon gondolkozok, hogy mivel az öcsédnek is van barátnője, meg neked is van barátod...szívesen megismerném őket...- mondta, majd az én arcom eltorzult, és olyan fejet vághattam, mint azon a híres festményen a Sikoly. Semmiképpen sem volt kedvem ahhoz, hogy bemutassam Jasont anyunak. Mondjuk többnyire azért, mert Jasonnel még friss volt a kapcsolatunk, alig két hete történt meg az a bizonyos csók. Igaz eddig még csak egy barátom volt Jason előtt, Emett. Őt anyu bírta, de aztán már én nem bírtam sajnos. Jasonnel nem akarom elrontani a kapcsolatunkat, és mindenféle képpen szeretném élvezni. Szóval muszáj volt visszautasítanom ezt a kedves gesztust.

- Anyu, figyelj!- kezdtem el szabadkozni.- Én... Nem hiszem, hogy ez jó ötlet... Dave és Jason egy azsztalnál... Annak nem lenne jó vége... Dave nagyon szeleburdi, Jason pedig hamar ki tud borulni...Úgyhogy...- mondtam, majd meg se várva anyu válaszát, megpróbáltam kisurranni a nappaliból. De pechem volt, mert anyunak még volt ideje reagálni, a burkolt sértésre a család felé.

- Drágám, figyelj, gondolj csak bele, ha itt lesz Dave barátnője, Marie, nem hiszem, hogy Dave beszámíthatatlan lenne, szeretne ő is jó benyomást tenni... De ha mégsem, akkor te ezt ugyanúgy eljátszhatod Marievel... Akkor Dave visszakapná!- mondta anyu mosolyogva, és rám kacsintott.

- Anyuuu....De rossz vagy!- mondtam, majd megöleltem. -Rendben van. Akkor megbeszélem ezt Jasonnel is ha nem baj.- adtam be a derekam végül.

- Ö...Vani, szívem...Van itt még valami... Freddiet és a szüleit is áthívtam, ha nem baj!- mondta anyu. Jó, bevallom anyunak nem számoltam be arról, hogy Freddie majdnem megcsókolt, de annak már egy ideje, úgyhogy szerintem már el is felejtette. Mellesleg nagyon hiányzik is úgyhogy, örülök, hogy végre "kibékülhetünk". Egyébként azt még tudni kell, hogy anyu és Freddie anyukája, Mrs.Hamswoot már vagy hat éve barátnők, szerintem anyu nem Freddie és miattam hívja át Hamswootékat, hanem anyu és Mrs.Hamswoot miatt. Na mindegy. Intettem anyunak, majd elindultam a suli felé.

- Emili...! Sziaa!- köszöntem a legjobb barátnőmnek az iskolában, egy ölelés keretében.- Vannak ám híreim!

- Na akkor nem akarlak gátolni, de muszáj megtennem, ugyanis ott jön Freddie!- mondta Emili és a folyosó végére mutatott. Freddie jött felénk, de más volt a haja, és borostát növesztett. Nagyon jóképű férfinak látszott. Amikor odaért hozzánk, intett egyett.

- Emili sziaa...Vani...Hogy vagy?- mondta majd belemerült a földrajzkönyvébe. Nem igazán figyelt ránk, inkább csak olvasott.

- Szóval mik a nagy hírek?- kérdezte Emili.

- Képzeld, anyunak az a frenetikus ötlete támadt, hogy áthívja Mariet, Dave barátnőjét, és Jasont, mint az én barátomat, így megismerkedhet velük. Úgyhogy holnap egy vacsora keretében, majd elbeszélgethetünk egymással. Kíváncsi vagyok Mariere. Kicsit azért izgulok, hogy Jason belemegy-e a vacsiba...- mondtam idegesen, de azért végülis nem is olyan rossz ez az ötlet.

- Ez tényleg tök szuper...Kíváncsi vagyok, hogy alakul majd!- bólogatott Emili hevesen, majd témát váltottunk.- Készülsz már a Castingra?

- Ezt, hogy érted? Nekem nem kell produkciót előadnom, kivéve a minden évben előadott "zsűridalt"!- mondtam és kérdőn néztem Emilire.

- Hát igen...Úgy értem arra!

- Ja de azt már tudom...Idén valami lassú szám lesz!- mondtam, majd ránéztem Freddiere és eszembe jutott valami.- Hé Freddie, hallom ti is átjöttök holnap!

Freddie letette a könyvet, a szemembe nézett és megvonta a vállát.

- Ja, én is úgy tudom. Bár így nem leszünk kicsit sokan?- kérdezte már a szemembe se nézve. Freddie nem túl kedves azóta amióta összejöttem Jasonnel, nem igazán bírja, csak nem tudom miért.

- Nem, nem leszünk!- mondtam keményen. Freddie fel nézett rám.

- Hallom Emett bántott téged..- mondta halványan.

- Igen, de szerencsére ott volt Jason és megmentett.- mondtam kicsit túljátszva a szöveget. Büszke voltam Jasonre nagyon.

- Á... Szóval Jason ott volt reggel és megmentett...- mondta mosolyogva és becsapta a könyvét.-

- Igen olyan jól nézett ki mint mindig... Kék póló és egy menő csőfarmer.- mondtam, mert nem tetszett Freddie gúnyos hanglejtése.

- Á... Szóval véletlenül sem... Kapucnis púloverben volt?- mondta Freddie mosolyogva, majd felkapta a táskáját és besietett a teremben.

Én csak bámultam utána...Ez igaz...Az este amikor az a srác megmentett Emett karjai közül, kapucnis púlovert viselt. De Jasonön reggel kék póló volt, és nem hozott pulcsit magával. De honnan tudja ezt Freddie?!...Á...biztos csak képzelődtem este. Azért furcsa...

- Vani...Jól vagy?- kérdezte Emili.

- Ja...persze...minden rendben.- mondtam, mejd én is besiettem a terembe.

Izgultam...Vajon mi lesz ha anyunak nem tetszik Jason? Freddie miket tud még? Hogy sikerül majd a vacsora? Vagy ezernyi kérdés volt a fejemben. Ideje volt egy kicsit kikapcsolni.