3. Pár "baráti" tanács
Már vagy 3 hét telt el azóta, hogy Dave és a barátnője lelepleződött...Bár csak az én szememben, mert persze rajtam kívül mindenki tudta. Logikus. A randi Jasonnel pedig elmaradt. Le kellett mondanom, mert megbetegedtem és nem szívesen fertőztem volna meg Jasont. De a jó hír legalább annyi, hogy a randit áttettük mára. Ma van a randi. És már alig várom.
A suliban Emili éppen randi tippekkel látott el amikor megjött Freddie. -
- Emm, Vani! Mizujs?- kérdezte mosolyogva és ránknézett a barna szemeivel.
- Úgy beszélsz mintha nem tudnád! Vani ma fog randizni Jasonnel!- javította ki Emili Freddiet.
- Ja tényleg... A randi!- jelentette ki Freddie és furcsán elkomorult és a földet bámulta.
- Freddie szerinted, hogy lenne jobb a ruhám? Ha csak egy egyszerű ruhát veszek föl, vagy ha egy kicsit speciálisabbat?- kérdeztem Freddiet, mert ő fiú, tudja mi kell egy randira.
- Szerintem, ha Jasonnak valós érzelmei vannak, akkor nem a ruhádért megy oda...ha nem miattad...- felelte Freddie sallang mentesen. Majd kivette a szekrényéből a töri könyvét és elkezdte méregetni.
- Freddie! Ne kezd megint azt a buta állítást, hogy Jason csak azért randizik Vanival, hogy Vani, mint zsűri, bejutassa a kórusba, és bekerüljön.- védett Emili. De mi van ha Freddienek igaza van és tényleg csak azért randizna velem, hogy bejutassam. Igazából nem tudom milyen zenész Jason, lehet, hogy szuper és akkor nincs is szüksége ahhoz rám.
- Na mindegy. Csak menjünk törire...apropó. Írunk dogát?
Délután Emili és Freddie átjöttek hozzám és segítettek kiválasztani a ruhát a randira.
- Szerintem ez semmiképpen sem...Túl feltűnő! Nem áll jól!- mondtam Emm és nemet intett egy ruhára.Én a tükör előtt álltam és egyre csak a ruhát nézegettem.
- Freddie?
- Vani! Mondtam már, hogy nem a ruhád miatt fog veled randizni! De egyébként...szerintem is kicsit sok..- mondta Freddie, aki az ágyamon ült és szintén segített kiválasztani a ruhámat.
- Oké akkor átveszem a virágosat!- mondtam, majd besétáltam a fürdőszobámba.
- Rendben, én meg hozok egy kis teát- jelentette ki Emili és lement a konyhába teát készíteni. Felvettem a ruhámat, majd a fürdőből kisétálva Freddiere mosolyogtam. Odasétáltam a tükörhöz és megnéztem magamat.
- Szerintem...ez a ruha az a ruha amit keresel.- húzta félmosolyra a szályát Freddie. Felállt és odasétált mellém a tükörhöz.
- De nem túl sok vagy, olyan nyomulós!- kérdeztem aggódva és idegesn, majd Freddiere néztem aki még mindig engem méregetett.
- Nem...Ez tökéletes- monda halkan. Rámmosolygott, de egy pillanatra keserűséget vétem felfedezni a tekintetében. Újra mélyen a szemembe nézett, majd tekinteté a földre vitte és megfordult.
- Freddie!- szóltam halkan- Kívánj szerencsét!- mondtam, mire Freddie megfordult és újra a két barna szempárral találtam szembe magamat. Freddie lassan közelebb jött, és megölelt, jó szorosan. Éreztem valamit. Hogy a randi tökéletesen fog sikerülni. De abban a pillanatban nem gondoltam Jasonre. Csak arra, hogy milyen jó, hogy Freddiet átölelhetem. Egy kicsit eltoltam magamtól, hogy rá tudjak nézni, olyan furcsa érzésem támadt. Közel álltunk Freddievel egymáshoz, mélyen a szemembe nézett. Most nem volt benne keserűség. A levegőben viszont volt valami furcsaság. Freddie még mindig a derekamon kulcsolta össze a kezét. Tekintetét nem vette le a szemeimről és egy pillanatra arcát közelebb vitte az én arcomhoz. A gyomrom beleremegett. Mit csinálunk? Freddie lassan végig simitotta az arcomon az ujjait, majd újra mélyen a szemembe nézett. Megindult felém, és már majdnem megcsókolt, amikor én hirtelen...lehajtottam a fejemet. Freddie tekintete elhomályosult, és elengedte a derekamat, majd hátrált egy lépést. Tekintetét levitte a földre, mint aki megbánná amit tett. Én kicsit elbizonytalanodtam és ideges lettem.
- Sajnálom.- suttogta. Majd rám se nézve kiviharzott a szobámból. Én csak álltam, és próbáltam felfogni mi történt. De nem sikerült. A gondolataim ide-oda cikáztak, és teljesen elbizonytalanodtam. Emili lépett be a szobába akkor.
- Hát Freddie hol van?